Eddig túléltük a hajnali halpakolásokat a kikötőben, Katát pedig megválasztottam a Nap dolgozójának. Hímsoviniszta énem felajánlott neki egy mellszobrot, de ő egész alakos emlékművet akar... Betonított munkást, concrete-an... :O

Itt tudsz még a nyomunkba eredni: 

 

Kedd reggel 07:35-kor az RTL Klub virtuális vendégei leszünk: élőben jelentkezünk Új-Zélandról és mesélünk csodálatosakat a Reggeli nézőinek, és küldjük mindenkinek, aki szereti.

Köszönjük a flájert a Tehetségtelen Grafikusok Országos Szövetségének, és még egyszer a lényeg: június 20., KEDD, 07:35, RTL KLUB, #szevaszteso!

Nem, nem eladó, csak Katával a felénél járunk a Föld megkerülésének, vagyis most éppen a szigetország van terítéken. Itt összeszedtem már, mennyibe került idáig az utunk (a Thaiföld, Szingapúr, Indonézia, Malajzia útvonalon), a hobbitok földjére lépve viszont elfogyott a pénzünk...

Elsőként egy vándor karneválnál találtunk munkát, ahol a dodzsemek, hullámvasutak és óriáskerekek építésében és bontásában segédkeztem, illetve a rendezvények alatt a körhinta operátora voltam. Kata eközben (a még Malajziában eltört lábával) jegyeket árult – mármint nem a lábával árulta a jegyeket, de hát érted. Aztán jött a kiwi szedés és minőségellenőrzés, de egyszer ez a szezon is véget ér, úgyhogy folyamatosan munkára vadászunk.

Elképesztő, hogy a világnak ezen a felén milyen lehetőségek vannak, friss vlog epizódunkban pedig pont arról mesélünk, mibe kerül az élet errefelé.

Akit csak a matek érdekel, az kattintson ide, hogy odaugorjon a videóban!

Itt tudsz még a nyomunkba eredni: 

 

Az Index címlapok után ismét kellemes meglepetés ért minket: köszönjük a Marie Claire Magyarországnak a gigantikus méretű vizuált, az érdeklődést és a kedves szavakat! :)

 Itt voltunk bennük - vagymivan, illetve világkörüli utunkat itt követheted még nyomon:

 

 

#szevaszteso! ;) 

...az utóbbi kettő tuti győzelem egy választási kampányban, míg előbbiek szimplán csak vidámak. Velük találkoztunk a legutóbbi Facebook live stream próbálkozásunk alatt, ami az éterbe ugyan nem ment ki rendesen, de MOST "csúsztatott élőben" Nektek is visszaköszön az élmény. ;) Ilyen egy napfelkelte Új-Zélandon, Te Puke mellett egy huszadrangú partszakaszon - mi pedig ilyenek vagyunk, miközben elmeséljük, milyen futó projektjeink vannak éppen az autó építéstől a kiwi szedésig. Indzsoj, #szevaszteso!

Igen, tudom, hogy nem itt tartottam legutóbb, hanem ott, hogy a gigantikus Aranyember után tovább mászkáltunk Kuala Lumpurban, és ez tényleg így is volt, de közben rájöttem, hogy az vlogon jobban mutat majd, mint itt lepötyögve… Szóval most skippelünk egy napot, és irány Langkawi! 

Anno nagymamám szerintem a szemetet is csak véletlenül vitte le, szíve szerint mindent, de tényleg mindent megtartott volna. (Kettőnk közül ő élt túl két világháborút is, úgyhogy befogom az arcom, mert elképzelni sem tudom, számára mit jelenthetett a nélkülözés.) Apám már könnyebb eset, manapság mindössze 7-8 év kell ahhoz, hogy egy jól időzített lomtalanítás végre diadalmaskodjon mondjuk egy féltve őrzött, törött kilincs felett. És akkor jövök én, aki igyekszem nem felhalmozni felesleges tárgyakat, de attól még ugyanúgy spórolok, mint valami hithű sztachanovista a Smucig Örsnél.

Világkörüli útnál meg ugye pláne lehajolsz minden fillérért, így aztán nem volt kérdés, hogy a Kuala Lumpurból Langkawiba való eljutást nem annyira repülőn képzeljük el, ha az éjszaka zajló taxis-buszos-gyaloglós-hajós-gyaloglós megoldás csak pár órával több, ellenben anyagilag feleannyira fáj.

 éjszakai buszozás... mi se láttunk belőle semmit.

Oké, de amúgy mi a répa az a Langkawi? – teszi fel magában a kérdést minden sokadik generációs zöldséges. Ne kínozzuk őket tovább, íme a megfejtés: Langkawi Malajzia Siófokja (fuck yeah!). Óriási jó homokos strandok, elképesztő vízesések, őserdő, cable car, hegyek, kilátás, természet, és magyar pénztárcával sem drágaság. Mindent egybevetve tehát tök más, mint Siófok (fuck)…

hajnali hajózás: ahhoz képest, hogy ez lényegében egy Bp-Visegrád hajóútvonal,
eléggé kitettek magukért a dupla házimozival. Más kérdés, hogy valami
helyi és igen igénytelen filmet nyomtak, elképesztő hangerővel...

 
napfelkelte a hajóról 

Egyébként egy, Malajzia nyugati partjánál található szigetcsoport neve ez, mi pedig a kupac névadójára, a legnagyobb szigetre, Langkawira akartunk eljutni. Motivációnk az volt, hogy ha már Balin Monszun tábornok adta nekünk az ívet, és mindössze 2, azaz kettő darabszor voltunk a tengerben az ott töltött két hét alatt (ne feledjük ezek közül a nagysikerű sznorkelezést a nemzeti parkban), akkor az volt a minimum, hogy most aztán tényleg irány Siófok a strandolós láblógatás!

elég ígéretes a hely! :)

És igen, az embernek el kell tűrnie néhány hernyót, ha meg akarja ismerni a pillangókat, így aztán mi is egy 22:00-kor kezdődő, másfél órás autózást követő 6 órás buszos zötykölődést, majd egy szabadtéri buszállomás hideg padján való másfél órás alvást, végül a reggel 8-kor induló, két órás hajóutat választottuk, hogy eljussunk Siófokra a szuperszigetre. Nem állítom, hogy közel 2 méter magas emberként nem különösen kényelmetlen módja ez egy kábé 12 órás utazásnak, mert kurvára az. De hát ez a híg lé az olcsó húson, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ekkor még sejtelmünk sem volt róla, hogy 16 órával később már egy helyi kórház éjszakai ügyeletén várunk a röntgen eredményekre…

Innen folytatjuk, #szevaszteso! 

– az új vlog epizód hétvégén megint Index címlapon volt
– a google-ben a “szevaszteso” keresőszóra az első 10 találatból 9 mi vagyunk
– szombaton Hamiltonban karikáztunk, amikor egy szemüveges srác rávetette magát a szélvédőnkre. Félreálltam, kiderült, hogy magyar, kiderült, hogy ő most éppen örül, mert kiderült, hogy ő írt nekünk levelet ismeretlenül pár hete. Március elején érkezett Auckland-be, hogy beindítsa a gyógyászati segédeszközöket forgalmazó vállalkozását. Most a saját (mégis inkább Hamiltonban nyíló) boltja előtt kiszúrta, hogy az utca végén bekanyarodik a #szevaszteso feliratú verda… :) Úgyhogy "kicsi egész Új-Zéland, és kicsi benne minden férfi és nő" - vagy ilyesmi...
– végre volt időnk 1 napot pihenni Katával, úgyhogy vasárnap lejártuk a lábunkat a Hamilton Gardens-ben. Ez a hely 50 éve még egy szemétlerakó volt, aztán gondoltak egyet, és a legkülönbözőbb tematikák mentén alakítottak ki rajta lélegzetállító kertkölteményeket. (2014-ben elnyerték a "Garden of the year" díjat is, ólóverdövörld, hoppácska. Ez mondjuk nem egy apró siker, ezért is hagytam a végére.)

Ez pedig amúgy egy rusnya kis fotó az olasz kertjükről, de csak azért, hogy érezd, mennyivel klasszabbakat teszünk fel Instára! Itt: http://www.instagram.com/szevaszteso

Oké, de akkor hol van benne a "trükk"? Miért jó az, hogy ennyi pénzből inkább az ország egyik jelképéül szolgáló gigantikus ökopark épül fel?..

Költői kérdések ezek rím nélkül: a Gardens by the Bay nagyságrendileg ekkora összegből, egymilliárd szingapúri dollárból épült a városállam egyik büszkeségeként. 2012-ben alapították a "szuperfa ligetet", ami a fenntartható fejlődés jegyében készült, és amit ökoturisztikai célpontnak szántak. A hatalmas terület különleges növényei, a park működtetését napenergiával és az esővíz gyűjtésével is segítő mesterséges szuperfák, illetve a gigantikus méretű és minden részletében végiggondolt melegházak mind-mind azt hivatottak bemutatni, milyen tökéletes harmóniában is élhetne az ember a természettel.

Pontosan ezért sem értem, hogy a szingapúri háztartásokban ugyanakkor miért nincs szelektív hulladékgyűjtés... De ez egy másik sztori, a legfrissebb vlog epizódunkban most azt mutatjuk meg, mitől esik le minden turista álla, ha ellátogat a Gardens by the Bay-be!

(A korábbi részeket megtekintheted a YouTube csatornánkon:
https://www.youtube.com/szevaszteso)

 Világkörüli utunkat itt követheted még nyomon:

 

 

#szevaszteso! ;) 

Az első napi túránk Kuala Lumpurban a Batu Caves-hez vezetett, amiről csupa szépet és jót írnak az utazási irodák prospektusai – ezért is nem onnan kell tájékozódni, ahol a pénzedre hajtanak. A hely nagy vallási jelentőséggel bír, és így a kötelező látnivalók közé tartozik, így mi sem akartuk kihagyni, de azért ne is legyenek nagy elvárásaid, ha még nem jártál ott…

Most üljünk le szépen törökülésbe egy kis kört formálva, és mindenki fogja meg finoman a mellette ülő kezét. Hunyjuk le a szemünket és hagyjuk, hogy szerteszét áramoljon a csí. Azután képzeljük el magunk előtt az Aggteleki Cseppkőbarlang és a Csepel Művek szerelemgyerekét… Ha ez megvan, egy kifogyóban lévő, ezüst festékszóróval tegeljük rá igényesssen, hogy Batu Caves…

Igen, sajnos ilyen hangulata van a helynek belül, no de szerencsére kívülről érkezik a látogató, ráadásul (optimális esetben) tiszta lappal – szóval tudom, hogy késő azt mondani, hogy nem akarlak befolyásolni, de tegyük fel, hogy együtt érkezünk meg a helyhez és még nem tudjuk, hogy mi vár ránk.

A Batu Caves egy hatalmas, mészkőhegyben elhelyezkedő barlangrendszer. Nevét az őt kivájó Sungai Baturól, vagyis a Kő-folyóról kapta. (Batu Caves-nek hívják egyébként az egyik közeli falut is.) A barlangrendszer bejáratánál egy hindu ereklyetartó, Lord Muragan szobra áll, ami 42 méter és 70 centi magasságával a világ legnagyobb Muragan sztettyúja. (1550 köbméter betonból készült, amit 250 tonna vas tart össze, kívülről pedig 300 liter arany festék borítja. Megőrülsz.) Ez mondjuk egy igazán ikonikus kép, ahogyan a végeláthatatlan lépcsősor mellett ott aranylik Muragan, aki mögött apró hangyaként fújtatnak felfelé a kövér turisták: nyilván mindenki itt szelfizik, ezért én inkább fotóztam ugyanitt egy galamb-hónaljat, mosolygásul:

A világháló szerint egyébként 272 lépcsőfok visz fel a hegy oldalán a barlang bejáratához, de mi 284-et számoltunk. Mindegy is, bruttónak is sok, illetve inkább annak hangzik, amúgy nem vészes a dolog. (Tízemeletes tornyházban lakom, ahol párszor azért elfárad a lift, és olyankor gyalog kell letolni mind a 10+1 szintet. Költöztem is már így, de azért az jó, hogy a Batuhoz nem kellett egy duplaágyat felcipelni.)

Az emelkedő lépcsősorról egyre klasszabb a kilátás – már ha megfordulsz néha, hiszen felfelé haladva csak a lépcsőt és előtted döcögő emberi fenekeket látsz, meg majmokat. És, ami még nyilvánvalóan indokolt(?) tartozéka egy efféle helyszínnek, az a kakas(!). Ebben is van mondjuk némi szürreál, ahogyan a lépcsőről megfordulva látod a város felhőkarcolóit, Muragan aranyló hátát, majd keresztbe elhúz előtted egy majom, miközben felcsendül egy kukorékolás…

A lépcsősor tetején aztán eléd tárul a barlang. Hatalmas-óriási-nagy belmagasságú, irgalmatlan nagy placcot képzelj el, amit becslések szerint 400 millió évvel ezelőtt vájt ki a folyó. Az biztos, hogy a terület alját és sok helyen az oldalsó vasbeton falakat már egyrészt nem a folyó építette, másfelől nem is 400 millió éve… Nem értem, hogy ez a dolog hogyan alakulhatott így (mint például Geronazzo Mária), mert hát gondolom a korai 1860-as években, amikor még csak kezdték maguknak felfedezni a helyet a kínai telepesek, nem ez volt az elképzelés…

Ebből az irányból érkezik az ember a barlangba a fixre épített ipari állványzat alatt...

A barlang belseje is faltól falig beton. Bal oldalt hátul a vasbeton oszlopos izé egy kiülős
büfé terasza, hozzánk közelebb az indokolatlan fehér kocka pedig valami gazdasági épület.
Jobbra a cirkuszi ponyvák alatt semmi nem volt (csak a vasbeton placc)

Nem tudom már, hogy mi mire csodálkoztunk rá, de jobbra a furára festett falak tövében sitt, cement, elszórt szerszámok,
zöld kuka, seprű és miegymás vannak szétdobálva (balra pedig az említett kajálda úszik az ipari neonfényben)

Mára mindenesetre a hely nagyrészét ormótlan és rideg vas állványzatok, építési rámpák, kezdő és rosszindulatú vak szakmunkások meszelményei, pléh bódék, fém olajos tartályok, sitt és egyéb hulladékok borítják – láthatóan nem átmenetileg, hanem napi rutinként.

A barlang belseje felé vezető lépcső bal oldalán, félúton az a kis színes kupac valójában egy
nagy kupac szemét. Szerves hulladék, nejlonzacskók, kaja maradék, és építési törmelék vegyesen.

Izmos turista fél lábon is kibírja...

Ugyanakkor minden évben a Thaipusam fesztivál alkalmával rengeteg hindu zarándolokol el ide a világ minden részéről, hogy együtt adjanak bizonyosságot vallási meggyőződésükről. De nekem sajnos akkor sem fér a fejembe, hogy egy ennyire csodálatos adottságokkal rendelkező, fantasztikus helyen fekvő, elképesztő természeti jelenség (ami ráadásul egy vallás fontos helyszíneként szolgál), hogyan juthat erre a vizuális sorsra. De most itt tart… :-/

már nem is tudok mit mondani...

A hely hangulatán a mérhetetlenül gagyi szuvenír árusok sem segítenek: és itt most tényleg a legalja emléktárgyakat képzeljük el, amik a félfilléres műanyagból vannak fröccsöntve, aztán zsírkrétával vagy sima filctollal vannak átszínezve, mert úgy hátha esztétikusabbak… Nem, nem azok. Az ide vonatkozó vlog epizódból majd mozgóképen is láthatod…

Mindezektől függetlenül rengeteg a turista, és részleteiben tényleg találni lenyűgöző szobrokat, oltárokat, építészeti megoldásokat, de azért tényleg keresgélni kell, hogy ne csak kiaknázatlan rave-party helyszínt láss a dologban. Nem volt jó ezzel szembesülni, úgyhogy zavargásztunk is tovább befelé a városba, mert rengeteg klassz dolog várt még ránk – legalábbis ezt gondoltuk…

Itt lehetsz belőlünk naprakész
Facebook-on: http://www.facebook.com/szevaszteso
YouTube-on: https://www.youtube.com/szevaszteso
és Instagramon: http://www.instagram.com/szevaszteso

Két napja felbukkant a http://www.facebook.com/szevaszteso-n az első új-zélandi követő! :) Üdvözöltem mailben roppant kedvesen, elújságoltam neki, hogy az első vlog epizódunk már elérhető angol felirattal (HOPPÁCSKA!) és hamarosan a többi is, indzsoj, meg minden, mire ez a válasz érkezett:

"Heló, csak beléd botlottam tegnap a Te Kauwhata egyik mosdójában,
ahogyan a laptopodon dolgoztál, mikor beléptem. Aztán láttam a
kocsitokat és sejtettem, hogy miről lehet szó! :)
Remélem jól érzitek magatokat Új-Zélandon!"

Nagyon jól. :) Köszönjük, #szevaszteso!