Igen, tudom, hogy nem itt tartottam legutóbb, hanem ott, hogy a gigantikus Aranyember után tovább mászkáltunk Kuala Lumpurban, és ez tényleg így is volt, de közben rájöttem, hogy az vlogon jobban mutat majd, mint itt lepötyögve… Szóval most skippelünk egy napot, és irány Langkawi! 

Anno nagymamám szerintem a szemetet is csak véletlenül vitte le, szíve szerint mindent, de tényleg mindent megtartott volna. (Kettőnk közül ő élt túl két világháborút is, úgyhogy befogom az arcom, mert elképzelni sem tudom, számára mit jelenthetett a nélkülözés.) Apám már könnyebb eset, manapság mindössze 7-8 év kell ahhoz, hogy egy jól időzített lomtalanítás végre diadalmaskodjon mondjuk egy féltve őrzött, törött kilincs felett. És akkor jövök én, aki igyekszem nem felhalmozni felesleges tárgyakat, de attól még ugyanúgy spórolok, mint valami hithű sztachanovista a Smucig Örsnél.

Világkörüli útnál meg ugye pláne lehajolsz minden fillérért, így aztán nem volt kérdés, hogy a Kuala Lumpurból Langkawiba való eljutást nem annyira repülőn képzeljük el, ha az éjszaka zajló taxis-buszos-gyaloglós-hajós-gyaloglós megoldás csak pár órával több, ellenben anyagilag feleannyira fáj.

 éjszakai buszozás... mi se láttunk belőle semmit.

Oké, de amúgy mi a répa az a Langkawi? – teszi fel magában a kérdést minden sokadik generációs zöldséges. Ne kínozzuk őket tovább, íme a megfejtés: Langkawi Malajzia Siófokja (fuck yeah!). Óriási jó homokos strandok, elképesztő vízesések, őserdő, cable car, hegyek, kilátás, természet, és magyar pénztárcával sem drágaság. Mindent egybevetve tehát tök más, mint Siófok (fuck)…

hajnali hajózás: ahhoz képest, hogy ez lényegében egy Bp-Visegrád hajóútvonal,
eléggé kitettek magukért a dupla házimozival. Más kérdés, hogy valami
helyi és igen igénytelen filmet nyomtak, elképesztő hangerővel...

 
napfelkelte a hajóról 

Egyébként egy, Malajzia nyugati partjánál található szigetcsoport neve ez, mi pedig a kupac névadójára, a legnagyobb szigetre, Langkawira akartunk eljutni. Motivációnk az volt, hogy ha már Balin Monszun tábornok adta nekünk az ívet, és mindössze 2, azaz kettő darabszor voltunk a tengerben az ott töltött két hét alatt (ne feledjük ezek közül a nagysikerű sznorkelezést a nemzeti parkban), akkor az volt a minimum, hogy most aztán tényleg irány Siófok a strandolós láblógatás!

elég ígéretes a hely! :)

És igen, az embernek el kell tűrnie néhány hernyót, ha meg akarja ismerni a pillangókat, így aztán mi is egy 22:00-kor kezdődő, másfél órás autózást követő 6 órás buszos zötykölődést, majd egy szabadtéri buszállomás hideg padján való másfél órás alvást, végül a reggel 8-kor induló, két órás hajóutat választottuk, hogy eljussunk Siófokra a szuperszigetre. Nem állítom, hogy közel 2 méter magas emberként nem különösen kényelmetlen módja ez egy kábé 12 órás utazásnak, mert kurvára az. De hát ez a híg lé az olcsó húson, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ekkor még sejtelmünk sem volt róla, hogy 16 órával később már egy helyi kórház éjszakai ügyeletén várunk a röntgen eredményekre…

Innen folytatjuk, #szevaszteso!