Ott tartottunk ugye, hogy az úszótemplomnál megnéztük, hogy a naplemente. Vagy úgy is mondhatnám, hogy ránkvaksötétedett. Ez önmagában nem para, akkor lesz az, amikor kiderül, hogy

- mégsem tudod pontosan, hol van az aznap esti szállásod
- a zárás miatt már egy lélek sincs a környéken, aki útba tudna igazítani
- tulajdonképpen lehet, hogy van, de hogy a ködtől semmit nem látsz, az biztos
- egyébként meg a kedves szállásadó sem reagál a megkeresésekre (telefon, sms, WhatsApp, mail), hogy mégis hová bújtatta lakhelyét.
Na, ekkor kezdett el esni az eső. Rád bízom, milyen érzés ez a pár impulzus együtt, mindenesetre mi felhajtogattuk magunkat a robogóra (emlékszel még: egy hátizsák a lábad közé, egy a hasadra, mögéd egy darab (fázó-reszkető-vacogó) Kata, a hátára egy másik hátizsák, oldalt ugye Lenke néni műanyag szatyrai fityegnek, rajtatok pedig Batman/Darth Vader/Superman/Columbo/stb. köpenye, ami szintén az esélytelenek nyugalmával veszi fel a harcot a ködös esővel). Így vágtunk neki a hegynek, mert hát még mindig volt mit felfelé megtenni a szerpentinen, hiszen elnagyolva bár, de közös nevezőre hoztuk az egymásnak ellentmondó félinformációinkat, és úgy szúrtuk le bökőnket a púp tetejére a gúgöl mepszen.
Ragoznám még a helyzetet, de legyen elég annyi, hogy csodával, szerencsével és mákkal határos módon végül eljutottunk az odunkig. Az időjárásra való tekintettel egy dohos kis pudvadék penészlyukat kell most elképzelned, amiben a szárazság kevés, de a nyirok csomó. Ahol konkrétan cseppek folynak a falakról, annyira áporodott a helyzet. Kata belépett (szegény PÁRA, hö-hö), és ami az arcára kiült... nos, annak körülírására Tinódi-Lantos Sebestyén whole-life-pennagyűjteménye sem vón ölég. De ugye hajnali éjfélkor, e napsütéses strandidőben, amikor a környék szállásadóinak milliói könyörögnek a kegyeidért, Te kitartasz az eredeti foglalásod mellett, hiszen ellenkező esetben aludhatnál a motoron is. Mondjuk az egyetlen érzékelhető különbség a kint és bent között az enyhébb széljárás, és a végre kinyújtott lábaim voltak.
Nem húztuk az időt átöltözéssel, hiszen egyrészt nem volt mibe, mert a hideg miatt már mindenünket magunkra húztuk, másrészt pedig csalogatott már minket a penészfoltos, hideg ágyikó. Egy-egy tartalék pólóba azért beleerőltettük a párnáinkat, hogy némi időt nyerjünk a totális átfázással szemben, miközben konstatáltuk, hogy ennek a helynek is megvan a maga nyirka, mint Quatarnak a saját Doha. (=híjjj, nem először lövök túl a célon, szkúzi...)
Másnap viszonylag korán ébredtünk, mert egyrészt új értelmet nyert a vízágy fogalma, másfelől a “baromi hideg” definíciója maradt a régi. Felkelve észrevettem, hogy mivel a szoba egyetlen ablakának szárnyai között 1 mm-es rés tátong, odakünn pedig ordas nagy szélvihar szórakoztatja Záporeső Tivadart, így az ablakhoz helyezett bukósisakokon áll a víz, míg a nedv többi részét felszívta a kameratáska... Yes yo!, Thug life! és Big up! jaszkarizások helyett enerváltan néztünk össze, hogy a "mindenütt jó, de legjobb máshol" jegyében elhúzzunk innen serényen.

terhes férfi fázós hangyával robogózni készül a strandidőben ("száraz tónak nedves partján"...)

terhes férfi kilátásai a jövőre nézve

terhes férfi a hátán bio-navigátorral nyomja krumpli orrát a ködbe (robogón, ofkorsz)

Felcuccoltuk magunkat a motorra (nem írom le újra, hogyan: mi is csukott szemmel nyomtuk már), és folytattuk utunkat északnak – immáron lefelé a hegyről. Ahogyan azt vártuk is, pár kilóméterrel lejjebb már elvakított minket a napsütés, állcsúcson csókolt a kánikula és dagadó keblére ölelt a nyár. Más kérdés, hogy vagy egy órát kellett ebben az időjárásban haladnunk, mire kezdtünk végre tényleg átmelegedni, viszont megúsztuk taknyolás (értsd akárhogy) nélkül a dolgot.

Bratan-tó a rémes időjárásos nap délelőttjén - már szép időben...

Lovina Beach-re lyukadtunk ki, ami Bali északi részén fekszik, festői környezetben, és mire odaértünk, ismét f0s időben. Na már most örök alapelvem, hogy ahol tenger van, ott minden bizonnyal jó idő is, tehát a víz fürdőzhető. (De komolyan: szxr időben minek menne valaki a tengerhez?! Tök logikus. Hiába, na.) Tehát értem én, hogy az égre emelt tekinteteddel látod, amint egy piros traktor, egy ijedt tehén, és maga Dorothy néznek bután egymásra a cansas-i hurrikánban keringve, de ne felejtsd el, mit olvastál ezen a blogon: itt tengerpart van, TEHÁT jó idő is. Vagy hülye vagy, amiért rossz időben tengerpartra jöttél, de azt meg ugye a gyomrod (vagy a kognitív disszonanciád) venné be nehezen... Szóval orkán erejű szél ide vagy oda (de most komolyan: orkán erejű, tehát nem hogy "ide vagy oda", hanem konkrétan bárhová, ahová ő akar… mint a hasmenéses orrszarvú: annak is csak egy dolgot tudsz adni, utat!) Hol tartottam?..
Ja, igen. Szörnyű idő, szörnyű idő, s a szörnyűség mind egyre nő: te pedig a fürdőgatyádba kapaszkodsz a tengerparton, mert hát mégis csak úszni kéne...
Na, innen folytatjuk.