Amikor legmélyebb álmodból hatalmas pléh-csörömpölésre riadsz fel, akkor az első gondolatod lehet, hogy Óz valamiért tökön rúgta a Bádogembert. Aztán lassan megindulnak a fejedben az érettebb ötletek, keményedik a csipád, tágul a pupillád és kezded felismerni, hol is ért utol a reggel. Igen ám, de akkor mi ez a robaj? “A sok majomkodás, az!” – felelte volna a 4 éves kis Gyurinak Marika néni, és nem gondoltam, hogy 30 évvel később igaza lesz: a szállásunk (és vélhetően úgy általában az egész környék) tele van szemtelen, de cuki majmokkal, akik hol a faleveleket nyírbálják, hol pedig egymást – a kis faházunk bádog tetején.

(nálam is szemtelenebb... őrület.)

Szóval ők voltak az ébresztőink, így nemsokára neki is indultunk a partnak. Hamar kiderült, hogy Kata gyomra még mindig nincs a topon, így a helyi DeLux Resort Bay Spa Elegance Pier Beach Moneytalks Hotel Exlusive dokijához fordultunk. (Igen, a sok tákolt bungaló sor szélén egy kétméteres betonfal túloldalán hermetikusan elzárva voltak egy golfpálya füvén azok az újépítésű kisházak, amiknek lakói még 20 méteres távolságon is elektromos kisautóval és egyenruhás londínerrel cipeltették kézipoggyászukat.) Szóval Dr. Elit elmondta thaiglish-ül, mire gyanakszik, majd por és tabi formában kaptunk némi vírusirtót, amit Kata azonnal betolt. (Valóban annyira sápadt volt szegény, hogy a fényképezőgépen titokban mindig az ő arcán állítottam a fehéregyensúlyt…) Ezután visszakísértem a szállásra, hogy lepihenjen és battyogtam tovább egyedül.

(kilátás az új otthonunkból)

Első és második ránézésre is barátságosak voltak az árak: 200 bahtért (kb. 1600 Ft-ért) kapsz 1 órás thai masszázst, 80-90 bht környékén (640-720 Ft) egy akkora tál thai levest, hogy megőőőrülsz, 400 bht-ért (3200 Ft) pedig egy egész napra kibérelhetsz egy (legfeljebb 3 személyes) kajakot. Az “egész nap” meghatározása annyit jelent náluk, hogy “napnyugtáig”, de mivel akkor már valószínűleg zárva vannak, így annyi a teendőd, hogy ott hagyod a kajakot és a felszerelést a parton, ők pedig majd valamikor (másnap reggel) elviszik onnan.
Az egész környék nagyon barátságos: minden handmade, minden tákolt, kókányolt, gányolt, és a maga naturalizmusával újrahasznosított, vagyis a recycling alapja nem a “beolvasztjuk és majd más formában újraöntjük”, hanem az “egyszer valamikor mosógép volt, de most postaládának is kitűnő”.

Az egész hely egyszerűen szuper!  Már Bangkokban megszoktuk, hogy a 3 sávban álló dugótól túlzás nélkül 1 méterre a járdán árulják műanyag dobozokból a friss kaját, miközben maga az árus is orvosi maszkot visel a szmog ellen, de valahogy mégis elhiszed, hogy abban a menüben nem lehetnek bacik. A mostani szállásunkon, Ton Sai-on is ez van, csak éppen dugó nélkül. Semmi nem steril, sőt, semmi nem tiszta. Semmiből nincs két egyforma, nincsenek párhuzamos vagy merőleges vonalak, hiszen eleve nincsenek egyenes vonalak sehol és semmiben - és valahogy mégis tökéletesen elzörög a rendszer. (Nagy a szám, nem az én gyomrom forgott már harmadik napja, hanem Katáé, de azt a vírust még Budapestről hozhattuk.)

(Pál ma fa)

Ton Sai egyébként egy íves tengerparti öböl, aminek homokos partját pálmaerdő követi, miközben az egész partszakaszt (és az említett erdőt) egy egybefüggő sziklafal öleli körül, elzárva ezzel a külvilágtól, egyszersmind kifejezetten veszélyes cunami övezetet formálva belőle. A veszélyt több tábla is jelzi a parton, hogy pontosan melyik irányba is kell 3 km-t menekülni, ha gyanúsan nagy hullámot látsz közeledni… (említettem már, hogy gyalogszerrel nem lehet bejönni erre a partszakaszra, ugye?.. Nos, a félreértések elkerülése végett kimenni sem lehet. Márpedig ha menni nem, akkor valszeg menekülni sem… Mondom valszeg.)

(ez még az érkezésünk volt - nem éppen strandibőben...)

A hatalmas sziklák miatt rengeteg a sziklamászó, akik vagy a kiépített pályákon kapaszkodnak felfelé, vagy maguk törnek utat a homorú falakon. (Amúgy vicces volt látni, ahogyan egy 25 év körüli, vékony kiscsaj alázza porig a szálkás, derékig magnézia poros Tarzanokat.)

(Ton Sai egy falatnyi, de csodálatos partszakasz)

Ezt tudja Ton Sai, de a napokban biztosan átmegyünk majd gazdagékhoz a közeli Railay Beach-re, hogy megnézzük a szomszéd fűjét. Mármint átvitt értelemben. Mármint úgy átvitt értelemben, hogy kolbászból van-e a kerítésük. Az is átvitt értelemben. Na mindegy, átvisszük majd nekik az értelmet, és az is biztosnak tűnik, hogy a kajakozást sem fogjuk kihagyni: hihhhhhhhhhetetlen klassz szikla szigetek mellett repített el tegnap a polskis ladikosunk, ahová muszáj lesz még visszakolbászolni!

Azt is átvitt értelemben…

Na hagyjuk is, #szevaszteso!

(2017. január 26.)