Egy drogos teljesen mást ért botanikus kert alatt, mint mondjuk egy biológus. És Te is mást értesz botanikus kert alatt, amíg el nem sodor a monszun a szingapúri botanikus kertbe. Az, barátom, parkabb a parknál, mert hogy óriási területen vonultat fel elképesztő mennyiségű növényt szerte a földbogyóról, mindezt izgalmasan tálalva. Mindegyik mellett apró információs tábla hirdeti, hogy az adott zöld(ség) mit is tud felmutatni: honnan jött, mire való, mit szeret, és mindez miért menő.
Mert ezek a növények kicsit olyannak tűnnek, mint maguk a szingapúriak: nem kérkednek az érdemeikkel. Mások mondják róluk, hogy jók, és ez rögtön hitelesebbé teszi a dicséretet. Szingapúrban alig láttam hirdetéseket a városban, még city-lightok sincsenek, nemhogy óriásplakátok. Felmerül a kérdés, hogy akkor vajon min üzennek Hongkongnak, hogy mennyire dübörög a rizsacsökkentés. Vagy hogyan kommunikálják a szingapúriak felé, hogy ők maguk egyébként jobban teljesítenek. Elképzelhető, hogy egy szingapúri onnan tudja, hogy jól mennek a dolgok, hogy valóban azt tapasztalja, hogy jól mennek a dolgok? Nem kellene nekik ezért külön szólni?..

Fene se tudja...

Mindenesetre a növényzet mentén mi is eljutottunk a Gardens by the bay-hez, ami egy másik óriási park (egyébként városszerte rengeteg sok zöld területet (és nem felületet!) láttunk, ami azon túl, hogy érezhetően frissebbé teszi a levegőt, rendkívül jó hatással van az ember közérzetére is). A gigantikus és galaktikus Gardens by the bay a fenntartható fejlődés jegyében épült, vagyis azt hivatott bemutatni, milyen klasszul járhat kéz a kézben a modern technika és a környezet tudatosság. Ennek jegyében 18 darab mesterséges szuperfát is elhelyeztek a parkban, melyek az igazi fák funkcióit modellálják: a tetejükön napelemek gyűjtik az energiát és biztosítják az áramellátást a park világításához és a telepített tavak vízforgató rendszereihez, emellett a mesterséges lombkoronák összegyűjtik az esővizet, ami szintén besegít az öntözőrendszereknek.

(a szuperfák éjszaka is dolgoznak)

(györgy király, szárnysegéddel)

Kismillió más okosság is van, például a Flower Dome és a Cloud Forest, melyek gigantikus méretű üvegházak. Nem árulom el, hogy melyik van tele virágokkal (=ez túlzás) és melyikbe pukkantottak bele egy esőerdőt, mert ma különösen gonosz vagyok. A két épületben egyébként növényekből összesen 220.000 példányt vonultatnak fel, és a szörnyűséges tömeget elnézve mindegyikre jutott legalább még egy ember. És ettől függetlenül Te ott téblábolsz a természet lágy ölén, szipákolod be a friss levegőt a város közepén, hallgatod a csendet, órák óta csillülsz, és azon kezdesz tűnödni, miért is nem irtják ki inkább a zöldség felét, pattintanak ide pár mélygarazsat, húznak ide nem ide való épületeket és teszik félpriváttá az egész kócerájt.

Fene se tudja...

(cloud forest)

(családos pléhboy)

Holnap belesünk Buddha fogába (ez egy templom, nem a szájsebészet), aztán arrébb krúzingolunk a múltkor zárva lévő City gallery-be is. Itt az egyik tárlat Szingapúr történetének elmúlt 100 évét mutatja be, kihegyezve a városállam születésére. (Vajon “császárral” szültek?.. Fene se tudja...)

Na #szevaszteso!

(2017. február 11.)