2016 októberében, 88 éves korában halt meg Thaiföld királya, az akkor már 70(!) éve uralkodó IX. Ráma (Bhumibol Aduljadedzs). Népe a mai napig gyászol: a legkülönbözőbb, és számomra legváratlanabb pillanatokban futottunk bele az őt magasztaló, az érdemeit méltató feliratokba vagy szentélyekbe. A reptér több pontján is oltárokat állítottak a tiszteletére, de pénzfelvételeknél az ATM-ek kezdőképernyőjén is az ő képe szerepelt. A reptérről a városba menet egy kb. 30x150 méteres giga-óriásplakát emlékezett meg IX. Rámáról, míg egy becsatlakozó autóúton az ő tiszteletére épített hatalmas boltív idézte valamely bölcsességét. Bangkokban minden közintézmény gyász-díszítést kapott, és egyes boltok kirakataiban is ott az uralkodó arcképe, melyhez meg-megállnak a járókelők, hogy egy rövid imát követően könnyes szemmel folytassák útjukat.
Nagyon furcsa és jó érzés azt látni, hogy egy nép ennyire őszinte szeretettel viseltetik a vezetője iránt. (IX. Ráma uralkodása alatt harmincnál több miniszterelnököt, 18 államcsínyt és 16 alkotmányt élt túl, miközben országa félfeudális agrárállamból ázsiai kis tigrissé nőtte ki magát. Bár az abszolút monarchiát még trónra lépése előtt eltörölték, így valódi hatalom nem volt a kezében, túlnyomóan buddhista népének rajongó szeretete és szinte vallásos tisztelete jelentős befolyást biztosított számára.)
(Fotó: TASR/AP)
Még Krabi felé együtt utaztunk egy 21 éves thai lánnyal. Szinte könnybe lábadt a szeme, amikor az egykori uralkodóról mesélt, ugyanakkor fülig érő szájjal és büszkén mesélte, milyen csodákat hajtott végre a Király. Például 20 évnyi szárazság után “gondoskodott róla”, hogy rendszeresen eleredjen az eső, és a népnek így ne kelljen többet a termés miatt aggódnia. (IX. Ráma egyébként valóban sokoldalú volt: szenvedélyes fotós, jachtversenyző, tehetséges festő, mindemellett híres szaxofonos és zeneszerző is. Egy időben minden pénteken a palotájába telepített rádióállomás sugározta zenekarának koncertjeit, néha pedig nem csak betelefonálni lehetett a műsorba, de még számot is lehetett kérni. Az megvan, ahogyan az ország első embere eljátssza neked a Kicsi gesztenyét?..)
De útitársunk mást is mesélt. Ő eredetileg Phuket szigetéről származik, az egész családja és rokonsága ott él. 2004 karácsonyán a területet sújtó tsunami a húga és a nagymamája életét követelte. Minden anyagi javuk is odaveszett. Minden, amit a szülők és nagyszülők valaha is összekuporgattak. Pár perc alatt mindenüket elsöpörte az óceán. Mindent és mindenkit, mert ehhez volt kedve.
És ez a lány bár szomorúan, mégis mosolygva mesélt erről is. Büszkén és szeretetteljesen, mert sikerült talpra állniuk. Mert bár az élet szorított egyet rajtuk, de ők kiállták a próbát. Optimista volt és jókedvű. Pozitív és derűs. Most éppen marketing gyakornok egy cégnél, rengeteget dolgozik és évente mindössze 1 hét szabadságra mehet csak. Akkor is, amikor majd teljes állományba veszik fel. Most erre az egy hétre utazott el éppen, miközben sóvárogva és csillogó szemekkel kérdezett Európáról. Nagyon sokat dolgozik, hogy utazhasson, de sajnos nagyon kevés pénzt tud félrerakni. De ezt a mondatát sem hagyta itt abba, hanem pozitívan és őszinte meggyőződésből hozzátette: BIZTOS, hogy össze fog szedni egyszer annyi pénzt, hogy a világ másik oldalára is ellátogasson. Abban pedig én vagyok biztos, hogy sikerülni fog neki.
(2017. február 2.)
