Ma lettünk két évesek. És többnyire úgy is viselkedünk, mint egy-egy kétéves…
Igen, sajnos a vlog most kicsit háttérbe szorult, de nem tettük le végleg a lantot, csak egy ideig most nem játsszunk rajta. Azon dolgozunk éppen Új-Zélandon, hogy a szakmáinkban helyezkedhessünk el.
Kata összeírt 10 lakberendező stúdiót Auckland-ben, ahol szívesen dolgozna, aztán egy délután elkezdtük felkeresni ezeket – a harmadik helyre pedig azonnal fel is vették. Egy héttel később vettük észre, hogy az a hely mégsem volt a listán, csak eltévedtünk, de egyrészt ezért szórakozunk remekül a saját életünkön, másfelől Kata így is közelebb került a tűzhöz. (Nem, nem egy étterembe nyitottunk be, ez is lakberes dolog.) Részmunkaidőben dolgozik ott, mert délutánonként gyerekekre vigyáz egy családnál. Itt most nem kezdek mesélni, hogy az első 3 napban hányszor és hányféleképpen hagyta el a srácokat, de egyelőre mindenki él és boldog.
Én főállásban még mindig gipszkartonozok, emellett pedig gyűjtögetem a helyi filmes referenciákat, hogy idővel itt is kapjak pénzt azért, amiért otthon. Első próbálkozásként a New Zealand Film Awards-ot taszítottam a sikertelenség szélére még szeptemberben: ez is egy külön sztori, de most nem kezdek bele...
Szóval az élet még mindig szórakoztató: legyél Te is vidám, mi pedig ígérjük, hogy amint lesz egy kis időnk, újra jelentkezünk. Köszönjük, hogy itt vagy: #szevaszteso!
Ezekről a helyekről sem tűnünk el: