Úsztam. Így kell pusztán egyetlen szóval eloszlatni azt a szuperködös izgalom kupacot, amit a múltkori bejegyzés végén felépítettem. Az időjárás ugyan teljesen alkalmatlan volt minderre, de beszaszeroltam magam a habokba - hogy aztán az első hullám csapás pakolja meg a számat hordalékkal, küldje tele a nadrágomat homokkal, és dugjon korhadó bambuszdarabokat a zsebembe (Lá bámbááá).

Nem pont ezzel a szalmabáb külsővel, de hasonló lelkiállapottal érkeztünk meg Katával aznapi szállásunkra, ami végre megint teljesen rendben volt. Hatalmas szoba, dupla ágy, saját fürdőszoba és öblítő illat. Őrület. A fürdőszoba a szokásos módon egyébként a házon kívül kapott helyet: ezesetben szerencsére a szobánkból nyílt, de ugyanúgy nem volt teteje, mint általában. Ez egyfelől nagyon menő, amikor a csillagok alatt zuhanyzol, másrészt elég heavy, amikor mondjuk monszun idején hajt a ta(r)tár...
Kiteregettük száradni minden ruhánkat, aludtunk egy jót, majd másnap elpakoltuk az amúgy még mindig vizes ruháinkat és tovább robogtunk, mert hát hátra volt még a Java. Mármint a sziget. A cél az volt ugyanis, hogy oda megyünk át apró kerekeken guruló kis komfort zónánkban, hogy ott aztán Ijen hegyén nézzük meg a vulkán kéklő gázfelhőit. Szép tervek... Khm...

útban Javára

megérkeztünk Javára: szakad az eső... (egy, csak egy GoPro van talpon e vidéken)

Ügyesen elkaptunk egy kompot, ami Baliról visz át Javára, és aminek ("hagyományos" módon) a fedélzetén egy vidéki kultúrház diszkószettje volt felpattintva. Középen plazmatévé, azon ficereg a karaoke (nem vicc: ott a gép, választhatod belőle a dalokat, ki van téve a mikrofon, stb.), miközben ezerrel üvölt a nyócáz decibel. Ember ugyan nem tud megmaradni a helyiségben (tényleg nem volt ott senki), de bárki kedvére énekelgethetne, míg a többiek körbetapsolják. Konkrétan pontosan ez ment, csak hogy picit ráérezz az ízére:

Szóval (ünneprontók lévén) mi is feljebb mentünk inkább egy szinttel, és onnan sasoltuk a tájat az úton – már amikor éppen nem zuhogott az eső... Java kapcsán egyébként már Balin riogatni kezdtek minket az emberek, hogy ott aztán kemény lesz a közlekedés, és ami azt illeti, igazuk volt.
Balin ugye többségében motoron közlekednek az emberek. Egész családok használnak kizárólag motort, és ez alatt valójában azt értjük, hogy ők azt éppen egyszerre használják: 3-4-5 ember "simán" elfér egy 125-ös robogón. Ez ugye annak is köszönhető, hogy nem foglalja a helyet a fejükön a bukósisak (hiszen nincs), a kisebb kölyköknek úgysem ér le a lába a lábtartóig, illetve a csecsemők meg elvannak az egyik kézben az 50-nel száguldó vason... Na már most Java sem összeszedettebb, csak éppen 19-re lapot húznak, és még háromszor annyi közlekedési eszközt tuszkolnak be adott helyre, mint Balin. (Erről is picsogtam már korábban, itt: https://www.facebook.com/szevaszteso/posts/569578866579473)

jobb oldalt valahol van egy szembejövő sáv...

itt pedig valahol van egy buszmegálló...merthogy előttem a menetrendszerinti járat
váratlanul nyomott egy satuféket, miután két fazon a járdáról intett neki. az emberek
felszálltak a hátsó ajtón (ajtó mondjuk nem volt, de a helye igen), és a busz száguldott tovább...

Ide érkeztünk meg mi is: egy szigetre, ahol pontosan annyi darab közlekedési szabály van, mint pókmáj. Harapni lehet a szmogot, de az olajködbe burkolt homokszemcsék legalább jobban csúsznak – az aszfalton és a szádban egyaránt. Úgy 3 órányi utazás után nem bírtuk tovább, vettünk egy pár jóféle műtős maszkot, hátha az segít valamit. És tényleg segített, az áruson mindenképpen, aki ismét egy kis bevételre tett szert...

Enyhén kifacsartan érkeztünk meg Jember városába, és itt a GPS freak-ek máris felszisszennek, hogy minek kavirnyásztunk túl vagy 80 km-t a vulkánon azért, hogy aztán visszajöjjünk. Ennek egyszerű oka van: Couch Surfinges szállásadónk lakott ott, aki egyben másnapi túravezetőnk is volt a vulkánra, és a szükséges plusz felszerelések beszerzése és a következő napok átbeszélése miatt ez tűnt biztosnak. Mert hát a vulkánhoz például nem lehet felmenni gázmaszk nélkül: ott ugyanis aktív kénbányászat is működik, és a feltörő mérges gázok elég hamar ott marasztalnak, ha csak úgy tüdőből állsz neki nézelődni... (Ez tulajdonképpen egy ún. bűzhányó.) Szóval elég izgalmasnak ígérkezett a következő két napunk – és végül más előjellel bár, de tényleg az volt...