Meséltem már Kata GPS olvasási szokásairól: közel 2 hete motorozunk úgy, hogy ő szorongatja a derekam meg az okostelefont, és onnan diktálja a jobbrabalrát. Nos, ennyi idő sem volt elég, hogy rájöjjek, hogy az Y elágazáshoz érve az "Itt most egyenesen!" parancs mikor melyik irányt jelenti valójában, illetve az Alföldet is megszégyenítő síkságú vidéken az "Itt most felfelé kell menni!" instrukció esetén vajon merre találom a robogón a magassági kormányt. De idővel majd ezt is kitapasztaljuk, mint kezdő értékesítő a sale-irányt.

Tehát Tabanan felől indultunk Mengwi felé, ami picit olyan volt, mint amikor a pótlóbusz először próbálja pontosan bejárni a 3-as metró vonalát, de baromira útban vannak neki az épületek... Szóval a google maps szerinti 18,2 km-es útvonal nálunk úgy egy tizedesjeggyel lehetett hosszabb... Mindenesetre őszinte mosollyal érkeztünk meg a Taman Ayun templomhoz, amikor (az elmúlt napok tapasztalatai után nyilván nem váratlanul) esni kezdett az eső. Monszun tábornok szerencsére mégis jókedvében volt, mert úgy fél óra elteltével berekesztette a vizesedést, így még vidámabban baktattunk tovább a templom kertjében.

a Taman Ayun bejárata

A Taman Ayun egyébként Bali második legnagyobb szentélykomplexuma. Egy folyó kis szigetére húzták fel egymás után ezeket az épületeket, az elsőket még 1634-ben a Mengwi dinasztia királya építtette. Az apró szigeten ma már egy menő botanikus kert is van: a Pál utcai fiúknak mondjuk több lehetősége volt a Fűvészkertben, de ez a kis falatnyi hátsókert is elég egy instant einstandoláshoz. (Milyen érdekes, hogy akkoriban azt mondták, "nemecsek ernő áruló", ma pedig utóbbit úgy hívjuk, hogy salesman. Mert már nincs többet rózsaszín, csak pink, és mert a silver az új szürke. Viszont amikor egy kedves barátom 64 gigás memória kártyát keresett egy teszkóban, az idősebb eladó hölgy készségesen odavezette őt egy pulthoz: "Van ilyen állatfigurás, amiket össze kell párosítani, meg diznis, meg kisautós a fiúknak…")

sajnos ez a belső terület turisták számára nem látogatható

györgy barát

Na de kanyarodjunk vissza a Taman Ayunhoz: 1634-ben épültek tehát az első szentélyek itt, majd 300 évvel később, 1937-ben "modernebb épületekkel egészítették ki" a területet. Ekkor csúszott be ide például a kakasviadalok mini Pancho arénája is, hát hiszen hova máshova tették volna azt. Azt nem tudom, terveztek-e a kakasviadal helyszínét a fő szentéllyel összekötő kisvasutat, mindenesetre a viadalok azóta már illegálissá váltak. Remélem a magyar focival nem történik meg ugyanez.

a botanikus kert egy részlete

a park oszlopos tagja

már nem emlékszem, mit talált Kata, de nagyon örültünk neki. (mondjuk lényegében mindennek.)

A Taman Ayun tehát gyönyörű: ez is több órás séta volt, a végén naplemente nézéssel, amit Kata már nehezményezett egy kicsit, mert állítólag az éhségtől is fáradt nők nehezebben vehetők rá arra, hogy a hideg szélben 1 órát ücsörögjenek egy kövön a timelapse mellett. Nem tudom, nincs összehasonlítási alapom, mindenesetre a hamarosan induló vlogért ugye dolgozni kellett. Így aztán a vaksötétben botorkáltunk vissza megpakolt motorunkhoz, hogy aztán másfél óra zötykölődés után hasonló fényviszonyok mellett tapogassuk ki a számunkra teljesen ismeretlen szállásunkat.

a nagy nézelődésben picit elmacskásodtam

Meglehetősen könnyen sikerült elaludnunk, mondjuk ekkor még azt sem sejtettük, hogy másnap kétszer is dolgunk lesz a rendőrséggel…