Adósok vagyunk. Egyrészt én, mert tartozom még egy, a balinéz taxisokat kevésbé jó színben feltűntető sztorival, másfelől MI, mert egy olyan többnapos túrába kezdtünk éppen, amivel valamiért tartoztunk az ördögnek... Ezt az induláskor persze még nem lehetett tudni, de ha már az ördögnél tartunk, kezdjük a taxisokkal.

Pár napja, amikor még csak megérkeztünk Balira, elég rossz bemutatkozással indítottak a balinézek, mert hát "hivatalos személyszállító szervekkel" találkoztunk először. Ha másfélnél többször jártál már a természetben, mondjuk vízparton, mondjuk nádas, vagy még inkább iszapos rész közelében, mondjuk nyáron, mondjuk sötétedés környékén, na, akkor biztosan megvan az, ahogyan a rajzó szúnyogok a maguk roppant idegesítő hangjával lepik el a tested és kezdenek a vérszívásodba anélkül, hogy Te bármit is tehetnél érdemben. Most némi asszociációval legyen a vízpart a reptér, a sötétedés környéke a bármikor, a szúnyog pedig a taxis. Minden más maradhat az eredeti sztori szerint. Szóval megállíthatatlanul jönnek, mint Mészáros Lőrincek a még ki sem talált tenderre: jönnek és baromi pofátlanul tukmálják magukat és a szolgáltatásukat.
Látva a reptéri rajzást, Katával a csomagjaink mögé bújva ültünk le egy padra, hogy a neten tájékozódjunk a reális fuvardíjak felől. A helyi Über szerint mintegy 10 dollárnak megfelelő összegbe került volna az út a szállásunkig (ami a távolság alapján Budapesten legalább 100 dodó körül lenne). Közben már odapattant hozzánk egy hiéna, és rázendített, hogy látja, hogy fuvart keresünk, ne szxrakodjunk, majd ő elvisz. Jeleztük neki, hogy csak most érkeztünk, tájékozódunk, nyugodtan menjen a dolgára. Mondta, hogy rendben, majd leült mellénk a padra – amit éppen csak nem húgyozott körbe, jelezve a többieknek, hogy mi az ő zsákmányai vagyunk. És valóban, megjelent néhány másik keselyű is, akik körözni kezdtek a padunk körül. Mintegy fél perc múlva felpattant a fazon és kérdezte türelmetlenül(!), hogy mehetünk-e végre. Jeleztük türelmesen, hogy még vagy egy órát itt leszünk, nyugodtan menjen a dolgára. Azt mondta, hgy rendben, és ezzel ismét visszaült mellénk a padra, szemmel tartva a többi keselyűt. Majd egy perc elteltével felpattant, elkezdte húzni Kata bőröndjét és annyit még visszabökött felénk a válla felett, hogy "Ok, let’s go!"
A döbbenet miatt némi spéttel, és megszokásból a saját anyanyelvemen kérdeztem tőle, hogy kívánja-e, hogy szilánkosra törjem a kezét, vagy egyedül hozza vissza a bőröndöt. Bután nézett, így kifejtettem, hogy félő, hogy kénytelen leszek letépni a lábát, csak hogy legyen mit a hátába szúrnom. Okééé, ennél kicsit rövidebb volt a programajánlóm, de a fellépés, a hangsúly és a kétméteres magasság (ami még mindig 40 centivel van a helyi átlag felett) elég volt hozzá, hogy nagy fehér ember szerezni vissza bőrönd száksziszfuli.
Felismertük, hogy ülve túl kiszolgáltatottak vagyunk, úgyhogy az Über-appot nyomogatva elindultunk a parkoló felé. Közben érkeztek a jobbnál jobb ajánlatok a fuvarra: többnyire 50-55 USD környékéről, amit általában 35 környékére hagytak lealkudni (emlékszünk még, hogy Überéknél egy 10-es volt mindez). Persze mindig vérig sértődtek, amikor nyomtuk lefelé az árat, illetve megtudtuk tőlük többek között, hogy:
- az Überesek hazudnak és általában kirabolnak mindenkit,
- a busz pályaudvaron győzködtek róla, hogy itt nem jár busz, csak taxival lehet bejutni a városba,
- ha járna is busz, az biztosan drágább lenne, mint a taxi...
Sorolhatnám még, a lényeg, hogy itt az a módszer, hogy minimum 3-4 taxis fog téged körül, és kicsit egymás ellen is licitálva próbálják felnyomni az általad mondott összeget. Egyikükkel valahogy eljutottunk 25 USD-ig, de mivel amúgy ő hazudta a legnagyobbakat, ezért még mindig egy Über sofőrre hajtottunk. Közben odalépett egy másik hiéna, hogy ne higgyünk a többieknek, mivel mi nagyon szimpatikusak vagyunk neki, és szereti Ungárijjját, ezért ő most lejjebb adja, és mindenkinél kedvezőbben, mintegy 60-ért(!) elvisz minket. Jeleztem, hogy a kis barátai közül valaki már 25-re is igent mondott, mire vadiúj jótevőnk szeme is felcsillant: "Ok, let’s go!"
Nagy nehezen őt is leráztuk és fogtunk végre egy Übert, aki kb. 25 kilométert autózott velünk, úgy másfél órán keresztül (dugó), mintegy 13 USD-ért... Hiába, na, nem mindenütt tiltják be az illegális tevékenységeket.

Na és most ugorjunk vissza az időben a másik adósságunkhoz, amivel minden bizonnyal az ördögnek lógtunk. Ez egy többnapos trip kis kilengése volt: kitaláltuk ugyanis, hogy a bérelt robogónkkal 8 nap alatt körbe járjuk Balit, és végigcsorgatjuk a nyálunkat a tuti dolgokon. (Magas labda ez saját magamtól, de most nincs idő leütögetni.) Ehhez jött hozzá az a bizonyos kitérő Java szigetére, ahol pedig egy elképesztően fantasztikusan érdekes vulkán túrát akartunk beiktatni. És hogy hol van mindebben az ördög? Na, ezt akkor még mi sem tudtuk...