Állítólag mindenki rendőrnek születik, csak van, aki tovább tanul. 18 éves koromig elvoltam ezzel a ténynek tűnő állítással, aztán a pályaválasztásnál poénból megnéztem, mennyire komoly a felvételi a rendőrtisztire. Hát... 2000-ben vagy erős volt a követelmény, vagy én lettem volna hülye hozzá, mindenesetre végül az ELTE programtervező matematikus szakán kötöttem ki. Nem ez volt az első tévedés az életemben, de most ugye nem azért jöttünk Katával a világ túloldalára, hogy innen osszam a lágymányosi sztorikat.

Szóval elérkezett a reggel, amikor immár napi rutinként megpakoltuk a robogónkat, mint nagycsaládos a zsebeit a svédasztalnál, majd a magunk eszeveszett tempójában belvetettük magunkat a balinéz közlekedési káoszba. Így bő két hét motorozás után elárulhatom, hogy egyáltalán nem volt nálam nemzetközi jogsi. Tudtam, hogy kell, de a napokban/hetekben otthon történt események ismeretében most például nem is nagyon merném kiváltani: mi volna, ha emiatt bezárnák a közlekedési hatóságot?! A CEU-n mindenféle különbözeti vizsga meg szigorlat kell, ha kétnyelvű diplomát szeretnél, vagyis ha a már meglévő tudásodról egy másik nyelven is jó volna egyfajta igazolás. Na mármost a nemzetközi jogsinál csak besétálnék, húznék egy számot, megvárnám, amíg szólítanak (György a Soros), átadnám a meglévő jogosítványom, cserébe pedig egy szórakoztató karton darabot kapnék ott helyben, rajta egy igényes pecséttel, hogy "you can do it". Szóval ennél bonyolultabb bürokráciáért is elbuktak már(?) intézmények, nem akartam kockáztatni. A lényeg tehát, hogy pontosan annyi darab nemzetközi jogosítvány volt nálam, mint diktatúrában az önálló gondolat.

Így kavirnyásztunk Balin szerte és szana, amikor a GPS (és Kata) navigálása mentén elhúztunk egy rendőr örs előtt. Az épület az út túloldalán volt, én pedig meg is állapítottam, hogy elég komoly igazoltatás folyik: a jard nem vette a fáradtságot, hogy bárhová is kivonuljon, egyszerűen csak megálltak a saját portájuk előtt, és vagy 10-en intették le egymás után a motorokat. Annyit azért lehetett látni, hogy ha ügyesen a sávod belső felében mész, esetleg éppen előzésben vagy, akkor azon a 25 méteres szakaszon se szednének ki a sorból, hiszen vagy 3-4 motor és talán egy személyautó lenne még köztetek – ugyanabban a sávban. Úgyhogy ijedtségem szemvillanás alatt ravasz megnyugvásba csapott át.

Természetesen a GPS egyébként megint nem tudta, hol van pontosan a szállásunk. A nevezetességek kivételével minden más címünkkel így jártunk Balin. Egyszerűen nem létező helyekre dobta le a szurkáját a maps/here we go/waze (amúgy ez utóbbit skandáltuk ilyenkor), aztán ő maga is csodálkozott rajta, hogy oda meg nem tud útvonalat tervezni. Így aztán 3-4 kilométerrel a cél előtt mindig mi kezdtük el kimatekozni, hogy vajon hová jöhettünk, különben végtelen ciklusokba és egyhelyben körözésbe taszítottuk volna a kütyüket és magunkat is. Felhívtuk hát a szállásadónk, és bár nem sok közös nevező volt a mi hunglish-ünk és az ő balinglish-e között, mindenesetre azt megértettük, hogy egy golfpályát kell keresni hatalmas aranykapuval... (Igen, sokszor kérdeztünk vissza, és mindenféle válaszából valami ilyesmi megfejtés érkezett, bármennyire szürreális is.)

Hamar(?) kiderült tehát, hogy az imént tévedésből jöttünk el az út túloldalán lévő rendőrség előtt, tehát most ugyanarra kéne visszamennünk mindössze másfél kilométert, csak immár ugye azon az oldalon, ahol nagyban razziáznak... VAGY (!) létezik egy éppen 16 kilométeres kerülő, ami a helyi közlekedési viszonyok mellett közel 1 órás karikázást jelent még. Igen ám, de közben meg közeledett a naplemente is, amire meg ugye égetően fontos lett volna kiérnünk a partra, hogy az Uluwatu sziklatemplom csodálatosságánál figyeljük meg jól ezt a természeti varázslatosságot. Mert nem, a naplementék nem olyanok, mint a skóciai kastélyok, vagyis attól még, hogy láttál egyet, még nem láttad az összeset. Meg aztán ugye türelmetlen, elcsigázott, és legfőképpen éhes barátnővel a nyakadban ahhoz is gyáva vagy, hogy egyáltalán elvetélt ötlet szintjén is akárcsak poénból megemlítsd, hogy volna itt egy 16 kilométeres alternatíva is a másfelessel szemben.

Úgyhogy visszafordultunk, te pedig már pontosan tudod, hogy lemeszeltek minket...
Hát...
oda nem volt elég egy #szevaszteso…