Várható, hogy ha elhagyod az otthoni kanapét és a négy fal biztonságát, akkor nagyobb valószínűséggel történhet veled ez-az. Erre mi is fel voltunk készülve, és bár az időjárásra nem kötöttünk biztosítást (atyaég, ilyet egyébként tényleg lehet: ha esős az idő a napsütés helyett, akkor naponta perkál neked a biztosító… Nem jégkár kell, meg hurrikán Dorothy-val, hanem egy kis szemerkélés a strandidő helyett… őrület.), szóval van biztosításunk, de ez kicsit olyan, mint a gázspray: klassz, hogy van, de azért nem várod, hogy használd.
Szóval béreltünk egy robogót (hé, azok ott viharfelhők?..), hogy azzal bénázzuk körbe Balit. Neki is vágtunk szépen, én vezettem, Katánszky pedig mögöttem szorongatta a GPS-t és navigált. Kis kitérőt azért ez is megér, mert még nem voltunk hasonló helyzetben, mármint hogy Kata térképet olvasson nekem, úgyhogy még ki kellett alakulnia az ezzel kapcsolatos kommunikációs jelrendszerünknek. Természetesen kisebb félreértésekkel indítottunk, gondolok itt például arra, mikor megérkeztünk egy Y elágazáshoz és hátrafordultam bájos pártneremhez, hogy
- és akkor itt most merre? - mire jött a határozott válasz:
- Egyenesen!
- De itt csak balra és jobbra lehet menni…
- Várj, akkor megnézem. (?!)

(mintha mindketten hatost dobtunk volna)

Volt már róla szó, hogy Balin ugye nem a KRESZ alapján vezetnek, hanem a KÁOSZ (Közúti Állapotok Orbitális Szabálytalansága) uralkodik. Namármost amikor természetes dolognak számít, hogy a Te sávodban szembe jön egy kivilágítatlan robogó egy létrán keresztbe rakott tehénnel amin egy gázpalack dudál, akkor ennyi felesleges impulzus mellett elkél a segítség, hogy egy elágazáshoz közeledve melyik irányba küzdjetek tovább a túlélésért. Meg is érkeztünk ezúttal egy egyértelműen felfestett (no lám, valaki hibázhatott) kereszteződésbe, ahol bal oldalt egy 90 fokban balra kanyaradó sáv volt, jobb oldalt pedig egy, a kereszteződésen egyenesen áthaladó lehetőség. Kérdeztem hát kis csapatunk navigátorügyi miniszteri biztosát, hogy itt akkor most mi is legyen, mire ő:
- Egyenesen! – így hát áthúzódtam a jobb oldali, egyenesen menő sávba, majd a kereszteződés közepénél (ahol egyébként megint bárhonnan jött bármilyen jármű, annak ellenére, hogy csak Nekünk volt zöld a lámpa) Kata sikongatni kezdett:
- Mondom egyenesen!!!
- De hát arra megyünk, Kicsim… Itt csak egyenesen és balra lehet menni.
- Akkor balra egyenesen!!!
És itt mondjuk kifejezetten jól jön a KÁOSZ betartása, hiszen senkit nem érdekel, hogy egy ilyen szituban irányt változtatsz, és az amúgy szabálytalanul (?) szembe jövők előtt/között/mellett/alatt mégis átvágsz valamerre. Szókincsünkbe hamar beépültek hát a “balra egyenesen”, a “lefelé” (hiszen arra mutatott a nyíl a kézben tartott telefonon) és az “őt kövesd” hívószavak, függetlenül attól, hogy utóbbinál éppen 3 jármű volt előttünk, akik a szélrózsa minden irányába kavirnyásztak szerteszét és szana-.

(navigációs szelfi asszony)

Így aztán igazán vicces és őszintén szórakoztató úton vágtunk neki a környező nevezetességeknek. Első körben egy vízesés túrát raktunk össze magunknak, aminek méltó kezdése volt a Kanto Lampo nevű mini zuhatag. Ennek a vízesésnek még zöld a füle, tejfölös a bajsza és tojáshéj van a fenekén, annyira arcpirítóan fiatal. Úgy 10-12 méter magas lehet, és másfél évnél egy másodperccel sem idősebb. Állítólag egy jelentős vallási szertartás után tört fel a mélyből és zuhant alá a sziklákon, így aztán a mai napig nagy jelentőséget tuljadonítanak neki – és szerencsére még turisztikai szempontból sem felkapott. Ami menő még Bali vízeséseinél (legalábbis azok mindegyikénél, ahol mi jártunk), hogy szabadon úszkálhatsz bennük, ha ahhoz van kedved. Még a környékbeliek is ide járnak szelfizni, a turistáknak pedig kifejezetten egy profilkép-gyár.

(úton a Kanto Lampo vízeséshez)

(a Kanto Lampo vízesés: picit bepárásodott az optika)

(bódottá)

Na de ne ragadjunk le egyetlen vízesésnél, megnéztük még például a Tibumanát is. Nem nehéz odatalálni: itt egy kicsit egyenesen, aztán balra egyenesen, ott fel, aztán őt kövesd, megint le, mondom LE!, aztán hupszmenjünkvissza és akkor inkább itt balra, izé, jobbra, na ez volt az, de ha itt megállsz, visszasétálunk. És már ott is vagytok.
Aztán jött a Dusun Kuning vízesés, ami viszont tényleg vádregínyes – és ha már beszéltem a gyülekező viharfelhőkről, akkor itt már dörög és villámlik is az a képzeletbeli ég, mert hogy itt történt a baj…
Hosszúra nyúlt ez a poszt, plusz én is gonosz vagyok, úgyhogy majd legközelebb mesélem el azt az óriási esést, ami az egyik legrosszabb helyen történt velünk.

Káromkodj, mi is azt tettük…

#szevaszteso!

(2017. február 23.)